4. fejezet

Nem hiszem el... Ez az álnok, őrült még gyilkosságra is képes. Ilyen egy szemétládát.
Magam mögött hagyva a kertet. Néhány könny jelent meg a szememben. Éhes voltam. És dühös. Feldühített a gondolat, hogy ez a bizonyos Your friend olyan emberekkel tesz szörnyű dolgokat akik nem is ártottak nekik. Vajon ki lesz a következő és mit fog vele csinálni. Öljön meg inkább engem. És ennek tetejébe egy óriási dugó alakult ki az utcákon. Az autómban ücsörögtem és a levéllel szemeztem. Eszembe jutott, hogy hol és hogyan tudnám kiengedni a gőzt. A lakásomhoz nem messze van egy park. Soha senki sincs ott. Igazából nem is park. Olyan mint egy kis erdő. Madárcsicsergés nélkül de ugyanakkor természet vesz körül, amikor ott vagyok. Így hát nem is tétováztam, rohantam a parkba.
Beparkoltam egy kavicsos helyre, fogtam a levelet és az erdő közepébe vágtam.
Valaki ott ült egy kőn. Egy férfi. Lassan közeledtem.
-Szia -mondta.
-Szia -és leültem mellé. -Te is itt szoktál lazulni?
-Ebben a kibaszott városban nem hiszem, hogy máshol lehet.
-A nevem Abbie.
-Logan.
Csendesen ültünk. A külseje igazán hasonlított az enyémre. Napbarnított bőrszín, fekete ruhadarabok és tornacipő. Amiben különböztünk, hogy nekem élénk vörös hajam van neki pedig szerencsére szőkés barna.
Rám nézett én pedig úgy tettem mint aki nem tudja.
-Te miért vagy itt?
-Más vagyok, mint a többi ember. Túl más. Senki sincs aki megértsen sőt valaki tönkre akarja tenni... -kezdtem bele az életembe a földet kémlelve.
-Az nem baj ha nem vagy sablonember.
-Neked milyen okod van szomorkodni.
-Én nem bánkódom. Egyszerűen szar az életem. Ilyen egyszerű.
-Hát olyan rossz nem lehet mint az enyém.
-Mondj valamit és eldöntöm!
-Sajnos a legnagyobbat nem mondhatom ki.
-Akkor beszéljünk kódoltan? Hidd el tudok.
-Ehhez még idegen vagy.
-Miért? Vámpír vagy, vagy vérfarkas? -nevetett.
Mosolyra húztam a számat. De legbelül ez zajlott le bennem:
-Igen vámpír vagyok! Pontosan! Emberek vérét iszom, hogy ne haljak meg. Nem hobbiból álmodok duzzadt erekről! Mondd meg, hogyan legyek ezzel boldog! Mondd meg miről álmodjak! Miről ezzel az élettel!
-Valami rosszat mondtam, hogy így elhallgattál?
-Nem-nem, persze, hogy nem.
-De ha már így elmondtad röviden ki is vagy és rájöttem, hogy eléggé hasonlít az életed az enyémhez egy ital mellett szívesen megismernélek.
-Ez jól hangzik -mondtam mosolyogva.
-Holnap este fél nyolckor a One Clockban?
-Ott leszek!
Felállt és elment. Még egyszer visszanézett és eltűnt a fák között. Én pedig tovább gondolkoztam. És felvetődött bennem a kérdés: Logan is Your Friend műve?
Hazaértem, levágtam szokás szerint a táskám az előszobámba és az olvasatlan e-mailjeimet nézegettem négy zacskó vér mellett. Majd lassan elfáradtam és a kanapén aludtam el.