-Mi van ráírva? -reméltem, hogy vele legalább nem játszik majd.
-Ööö...elég rondán van írva de, azt hiszem, hogy : "Drá-g-a Abb-inek"
-Micsoda? -kikaptam a kezéből a papírt.
-Na mi az? Csak nem valami titkos hódoló?
-Nem, nem az... -mondtam a földet nézve.
-Hm..titkolózás, igaz?
-Nem mondhatom el... Még magamnak se vallom be. Másnak nem menne.
-Na jól van. Szerintem üljünk be egy kávéra.
-Cappuccino -mondtam mosolyogva.
Egy közeli gyors étterembe ültünk be ahol csupa öltönyös férfi és nő volt. A pultnál csak kisírt szemű lányok ültek a kiszolgáló pedig egy kigyúrt fiú volt.
-Mit szeretnél? -mondta csábosan Mr. Kockahas.
-Dean...kérlek!
-Jaj bátyó csak egyszer találkozunk egy ilyen gyönyörű hölggyel az életben!
Logan nevetni kezdett.
-Rossz lányra néztél öcskös! Nem éppen hölgy fajta! -mondta lassan már a földön fetrengve.
-Úh, tüzes! Még jobb.
-Aha...nem. Hány éves is vagy? -kérdeztem.
-Húsz szivi! -mondta kacsintva.
-Gondolhattam volna... Kevergesd csak nyugodtan a koktélokat és várd meg a hozzád valót. Ja és egyébként egy kávé és egy cappuccino lesz.
Leültünk egy asztalhoz. Én a hajamat nézegettem egy kanál torz képében.
-Csak nem bejön Dean?
-Hát jó teste van azt meg kell hagyni, de a modora...Isten segíts!
-Hogy van az, hogy ti nők csak akkor látjátok az izmot ha egy feszülős felsőt hordunk
-Oké, értem én. Neked is isteni a tested! -mondtam.
-Köszönöm. -mondta lehangoltan.
-Szerintem minden lány jobban bírja a te fajtádat.
-Ugyan miért? Üres fej, dögös test... Nem hiszem, hogy több kell mostanság.
-Azért nézz körül!
-Itt is van a cappucino és a kávé. Esetleg egy kis plusz szolgáltatást? -mondta Dean csábosan.
-Most, hogy mondod...Igazán eltűnhetnél!
-Szeretem ha nem adják magukat könnyedén! -mondta és már el is ment.
-Bocsáss meg a testvéremnek. Idióta, fiatal és egy barom.
-Elnézem. -válaszoltam mosolyogva.
Miközben lassan kortyolgattuk az italt belépett valaki az ajtón. Fekete kalap, vörös rúzs. Mindenki felfigyelt rá.
Dean azonnal odament hozzá és bekísérte.
-Ki ez a lány? -suttogtam Logan fülébe.
-Nem tudom. Nem hiszem, hogy egy vakkal jönne össze a testvérem.
Igen,vak volt. Lassan mozgatta fejét jobbra-balra és a száját nyitva tartotta. Minden dolgozó kedves volt hozzá. Megpróbáltam nem rá figyelni és máris visszazökkentem a beszélgetésünkbe Logannal.
-És nem is kérdeztem még, hol is dolgozol?
-Újságíró vagyok.
-Ó, csak nem egy pletykafészekkel van dolgom?
-Nem, én csak igaz dolgokról írok. Viszont a munkatársaim nagy része a szaftos, hazug témákat szeretik, ezért nekem megmaradnak azok a cikkek amiket én szeretek. -mondtam mosolyogva.
Miközben beszélgettünk, hirtelen megcsapott valami. Nem, nem is valami. A szagok felerősödtek, a látásom tisztább lett, mint valaha és kezemen az erek kiduzzadtak. Éreztem ahogy a fogaim zsibbadnak.
-Elnézést. -szóltam és a mosdó felé vettem az irányt.
A tükörbe néztem és láttam, ahogyan a két szemfogam megváltozik. Az arcom fehér lett és a karomon az erek feketévé változtak. Épp az egyik fülkéből jött ki valaki. Egy csinos, jól öltözött nő. Megláttam, elkaptam és a nyakán megkezdve haraptam. A friss vért ízlelte a szám. A fényes, aranyat érő vér. Cseppekként éltem át a pillanatot. De sikítani kezdett. Testébe szúrtam az öklöm és kitéptem a szívét vadállat módjára. Az ujjaim a számomra kincset érő folyadékban úsztak. Kiszívtam minden vérét. Visszadobtam a fülkébe, megmostam a kezem és visszaindultam az asztalunkhoz.
-Héj Abbie? Mi az a folt a ruhádon?
Ránéztem a fekete koktélruhára. Egy vörös folt...
-Jaj, ne is mondd! Jött egy pasas és egy pohár bort rám öntött.
-Nem akarsz átöltözni?
-De..És már egyébként is késő van.
-Akkor indulhatunk?
Bólintottam.
Beszélgetve sétáltunk az utcákon. Elérkeztünk a házhoz.
-Akkor...
-Ja.. Tudod én nagyon jól éreztem magam -mondta Logan.
-Igen, én is -mosolyodtam el.
Lassan közeledett és hirtelen az arcomhoz kapott. Az ajkaimat csókolni kezdte. Hosszú, forró csókok. Hideg kezét a csípőmön tartotta én pedig széles vállán pihentettem a karom. Nekidöntött a falnak és a nyakamon haladt tovább. Lecsukott szemmel érzékeltem ezeket a perceket. Most már én is csókoltam őt. A szánk szenvedélyes tangót jártak és én a hátába kapaszkodtam nehogy történjen valami.
-Felszeretnél jönni?
-Hazudjak?
-Nem -mondtam.
-Természetesen.
Kinyitottam az ajtót, civilizált emberek módjára felmentünk a lakásomba és elkezdődött, amiről azt hittem, hogy nem létezik...
