2.fejezet

Na már csak ez hiányzott. Hogy még valaki megtudja, hogy ki is vagyok. Nem elég ennek a rohadt életnek ha csak az exem és én tudom?
Na mármost, ha a főnököm tudja, hogy vámpír vagyok, abban biztos lehetek, hogy újra leülhetek a fotelembe egy tál fagyival karikázgatni az újságokban az álláshirdetéseket. Nincs mese, ha az ember meg akar élni, dolgozzon.
Szóval görnyedt testtartással mentem az igazgatói iroda felé. Kopogtattam, de semmi válasz. Benyitottam és az igazgató széles mosollyal mondta:
-Kérem, foglaljon helyet! -az idióta vigyorgása már az őrületbe kergetett -"Tudom ki vagy Abbie!"Ezt a levelet küldték neked. Itt találtam az asztalomon. Valaki nagyon titokzatos! Elárulja ki az?
-Őszintén? Még én se tudom ki a feladó... -mondtam komoly arccal.
-Na jó Abbie Haver!Menj dolgozni ha nem bízol bennem! -mondta nevetne.
Én annyira nem találtam viccesnek... Azt hittem berosálok míg odaértem az irodába. Ő meg még viccelődik? Na mindegy, a főnököm és én két külön bolygók vagyunk, tehát ezen sem kellett volna meglepődnöm...újabb meglepetés, hurrá!
Ahogy az asztalomhoz értem azon gondolkoztam, hogy engedjek a kíváncsiságomnak vagy szabjak határokat. Végül arra jutottam, hogy majd inkább otthon olvasom el a titokzatos feladó üzenetét, nehogy valamelyik hülye kollégám beleolvasson. Beledugtam a levelet a táskám legaljára és elkezdtem írni.
-Sziaa Abbieee! Itt a mai rész témája. Elég lehangoló de te gondolom megküzdesz vele. -mondta és elém tolt egy pedrivet.
Gyorsan csatlakoztattam a laptopommal és már néztem is a híradó egy kis részletét.
"Egy 23 éves férfi holttestét a Gand tó partján találták meg tegnap tizenhét óra tájban. A nyakán apró csípések voltak találhatóak és a csuklóján egy vágás. A rendőrök mai napig keresik a választ, hogy mi történhetett. Ha bármi információjuk van írják meg nekünk a hirtv@freemail.hu email címre."
Nagyon jó. Tehát nem csak én vagyok vámpír ebben a kis városban. Mert, hogy én tegnap nem öldöstem az is biztos. Szerencsére én a zacskós vérhez szoktam. Bár néha-néha igazán megkívánom valaki édes vérét, de muszáj valahogy visszafogni magam, elvégre nem igazán lenne helyes valakit meggyilkolni.
A tervemben az szerepelt, hogy ki megyek a tóhoz és nyomokat keresek. Nem is haboztam. Egy, mert nagyon érdekes ügynek tűnt. Kettő, szeretném tudni ki a másik vámpír, vagy ha vannak többen is, méginkább. Ez a két ok elegendő volt ahhoz, hogy bepattanjak a kocsimba.
Vezetés közben azon gondolkoztam, hogy mivel a kocsimban senki sem lát elolvashatom a levelet. Tehát beparkoltam és kikaptam az olvasnivalót.

"Csak nem a Grand tónál vagy?! Hogy ismerlek! Idefigyelj Abbie! Nem te vagy az első vámpír, sem a megváltó! Ne sajnáltasd már magad, és ne nyafogj azon, hogy milyen szar az életed... Senkit sem érdekel. Most pedig nagyon figyelj arra amit mondok. Ha hallgatsz rám akkor nagyon okos csapattársak lehetünk. Várd meg a második levelet addig NE csinálj semmit! Vagy mindennek vége!
                                                                                                Your friend:) "

Az igen! Ilyen levelet írni és a végére egy mosolygós fejet is illeszteni. Van ízlése! Kit érdekel -gondoltam és összetéptem a levelet.
Az idő borongós lett és a ballon kabátomhoz el kellett volna egy sál is. Szerencsére a csomagtartóba beraktam egyet reggel. Ahogy kinyitottam megláttam egy újabb levelet.

"Na-na... Nem erről volt szó! Abbie ha még egyszer megengedsz magadnak egy ilyen baklövést pokollá teszem az életed. És ne! Ne merészelj a rendőrségre gondolni! Túl jól ismerlek! Én szabom meg neked a határokat! Most én irányítalak mert magadban nem sok mindenre mennél...Ne feledd a mindennek vége alatt a te életedet is értettem!
                                                                                                  
                                                                                                  Your friend:)

Fantasztikus! Most már ezt a nyomorult életemet is elakarják venni tőlem. Muszáj lesz hallgatnom erre  a valakire, mert elég komolynak hangzik. Remélem a végén tényleg valami jó sül majd ki...
Beszálltam az autómba és hazafelé vettem az irányt. Ledobtam a kulcsom és a kabátom mikor haza értem és szappanoperát nézve, egy csomag vért szürcsölgetve gondolkoztam, vajon miért nekem ír ez a bizonyos 'Your friend'.